Kálvária - 1929
A kálvária eredete
A kálvária szó a latinból (calva ’koponya’) került nyelvünkbe, aminek forrása az arámi gulgultā, gulgoltā (’gömb, golyó; koponya’) kifejezés. A név annak a dombnak az alakjára utal, amely Jézus idejében a kivégzések helye volt.
Földjében beásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezek vízszintes szárára húzták fel a fölszegezett halálraítélteket, így Jézus Krisztust és a két latort is. A szó átvitt értelemben lelki szenvedések sorozatát jelenti (kálváriát jár), akárcsak a talán régiesebb és választékosabb golgota.
Kálvária Dorogon
A 18. századtól kezdve Magyarország szinte egész, katolikusok lakta területén megjelentek a kálváriák.
A dorogi német telepesek római katolikus vallásából szinte egyenesen következik a kálvária állítás igénye, de a korábbi építményre vonatkozó adatok kissé homályosak. Az 1899. évi Canonica Visitatio szerint a Kálvária hegyen „egy kőkereszt áll és mellette Sz[ent] János és Mária Magdolna szobra. Van azonkívül 5 állomás is: Jézus az olajfák hegyén, az ostorozás, a tövissel való koronázás, a kereszthordozás és keresztre feszítés.” A szobrokat és az állomásokat talán 1799-ben állították. Az 1836. szeptember 20-i látogatási jegyzőkönyv szerint a kálváriát [szobrokat] Kitzing Sebő [csináltatta].
Néhány régi térképen is lehet látni a korabeli Kálváriát. A Magyar Királyság 1819-től 1869-ig készült második katonai felmérési térképén piros pontok láthatók, amelyek talán a stációkat és a keresztet jelzik.
Az 1920-as években erőteljesen fejlődő bányásztelepülés római katolikus lakosai úgy érzeték, hogy eljött az ideje egy komolyabb kálvária felállításának. Ez érdekes fejlemény, mert a 20. században már nem volt szokás kálváriákat létrehozni, ebben az időszakban már csak a meglévőket gondozták a hívek. Dorog esetében talán ennek egyfajta „megkésett fejlődés” az oka, mivel a falu még a 19. század folyamán is úgymond’ „csak egyszerű kis falu”, mint sok száz társa Magyarországon. Így a gazdasági fellendülés és ezzel együtt a településkép fejlődése megkívánta a régi szegényes, és talán rossz állapotú kálvária megújítását.
Dorog község képviselő-testülete 1925. április 9-én tárgyalta először a Kálvária megújításának ügyét. A „község katholikus hívei által megindított” mozgalomhoz a képviselők „örömmel” járultak és megszavaztak 589 aranykorona hozzájárulást.
1927. április 7-én az elöljáróság engedélyt kért a képviselőktől a Kálvária felépítésére, és adja meg az előkészítő bizottság tagjainak a költségvetésben e célra megszavazott összeget. Az előkészítő bizottságnak Schmidt Sándor bányaigazgató, Trinkl Kálmán plébános, Jávorka Mihály bányagondnok, Gáthy Zoltán építész, Kárer Lőrinc bíró, Berberich Jakab pénztárnok, Morva Izidor főjegyző volt a tagja. A tagok feladata azt volt, hogy hajtsák végre az építkezés előkészületeivel kapcsolatos feladatokat és mielőbb terjesszék a terveket a képviselők elé. Ezeket augusztus 30-án a képviselő-testület azzal a módosítással fogadta el, hogy a stációk előtti plató esését és mélységét változtassák meg.
Az Esztergom és Vidéke című lap 1928. október 11-i számában tette közzé Trinkl Kálmán plébános az építkezés pályázati hirdetményét:
A ma látható Kálvária 1928-ban elkezdett kialakításáról, építéséről így számolt be Trinkl Kálmán plébános a Historia Domus-ban: „…megkezdődött a régi kálvária terület planírozása, hogy a mai kálvária megépüljön. (A kálvária ezidáig füves lejtő volt, ahol jobbra-balra harántolva ment fel egy út. A planírozással elérték, hogy 14 + 2 szintet képeztek ki, valamint a szintek közötti lejtőkre lépcsőket építettek kétoldalra.) A stációkat egyesek adományozták. Felszentelte 1929. augusztus 27-én Őeminenciája a bíboros hercegprímás, dr. Serédi Jusztinián, József királyi herceg jelenlétében. Ez történt 1929. július 26-án.”
A kápolna előtt kőkereszt állt, valamint Szent János és Mária Magdolna kőszobrát állították fel. A területet a falusi gazdák tartották rendben: kaszálták, díszcserjét ültettek oda.
Augusztusban már a felszentelés időpontját közölte az újság:
Néhány nappal később nagy riportban számolt be a hírlap a felszentelésről:
1929. október 17-én a községi főjegyző bejelentette: „Amerikába kivándorolt dorogi, csolnoki és dági magyarok az újonnan épült dorogi kálváriára 150 dollárt = 852 pengőt küldtek”. A képviselők megszavazták, hogy az „Ó-Haza iránt érzett változatlan szeretetükről és ragaszkodásukról” tanúságot tevők nevét a kápolna oltárában elhelyezendő okmányon név szerint megörökítik, a „jegyzőkönyvi köszönetet” és a képviselő-testület „hálás elismerését” külön levélben fejezi ki.
Egy 1930-as tudósításban az időközben elkészült kápolna berendezéséről olvashatunk:
„…az új kálváriához tartunk. A tizennégy stáció egyenes vonalban néz le a bányatelepre. Gyönyörű panoráma. Itt is folyik a szépítő munka. A kálvária kápolnájába most készíttetnek új oltárt. A tervet Münchenben rajzolták és süttői vörösmárványból faragják. Művészi oltár lesz.”
A kápolna felszenteléséről is beszámolt az Esztergom és Vidéke:
A Historia Domusban ezt olvashatjuk a kápolna szenteléséről: „Utána épült a Kálvária kápolna, melynek márványoltárát Berberich Jakab gazda adományozta felesége, elhalt Puchner Anna emlékére 1100 P[engő] értékben. Az oltárt consecrálta dr. Breyer István esztergomi segédpüspök.”
A Kálvária legmagasabb pontjára épített kápolna tervezője Gáthy Zoltán volt. Egy 1957– 1959-es felmérés az alábbiakat rögzítette az épületről:
„„Jellege: Dombon épült, centrális elrendezésű, klasszicista épület.
Külső: Keletre néző, lépcsős feljáratú, főhomlokzata közepén két jón fejezetű oszlop között egyenes záródású kapuzat, övpárkány felett félköríves ablak. Tagolatlan oldalhomlokzatain és hátulsó frontján is egy-egy ilyen ablak. Kőből épült, magas, kupolás, nyolcszögletű tetőzettel.
Belső: Nyolcszögletes belső tér kupolás mennyezettel. Erősen sérült, használaton kívül.”
1935. január 31-én a dorogi képviselők „észrevétel nélkül” elfogadták a Kálvária építéséről szóló, az államépítészeti hivatal és a vármegyei felügyelőség felülvizsgálati jegyzőkönyveit.
