2. állomás - Bányafürdő / Munkásfürdő

A bányaközpont Annavölgyről Dorogra kerülésével határozták el a bányafürdő létesítését. Tervezése, építése egybeesett a bányaalagút (Reimann-altáró) építkezéseivel, annak bejáratánál készült a Hantken Miksa utcában. A munkások részére zuhany, az altisztek, tisztek részére kád és zuhany állt rendelkezésre. A munkásruhák (pihenőidőben) valamint az utcai ruhák (munkaidőben) tárolása a magas épület mennyezete közelében csigarendszerrel felhúzható láncos horgokon, illetve szekrényekben történt. A fürdőhöz tartozott imaterem, mozihelyiség, csizmamosó és lámpakamra is.”
Forrás: Dorogi Lexikon

A Hantken Miksa utcában található kétszintes épületet Mende Valér – a Magyar Építőművészeti Szövetség Wellisch-díjjal elismert építészmérnöke – tervezte, mely 1914-15-ben készült el. Később belső díszítéseit Mátrai Lajos alkotta. Az utcafrontra sík falfelületeket tervezett, a sarkoknál és a nyílászáróknál tégladíszítést alkalmazott. A „hátsó kert” felé az épület bejáratát erdélyi stílusú vonalvezetéssel oldotta meg. Az idők folyamán azonban az épület korabeli rendeltetése megszűnt, így arculata is lassan elvesztette karakterét. Először 1984-ben a Dorogi Szénbányák Tervező Iroda által tervezett belső átalakítások készültek el, és az ún. felolvasóterembe egy födémet építettek. Majd 2004-ben Nagy Henriette belső válaszfalakat tervezett az épületbe, egy elektronikai összeszerelő üzem számára. Azonban jelenleg nincs funkciója az épületnek.